Korunk paradoxona

Nagyobb házak, kisebb családok;
Több háztartási gép, kevesebb idő;
Több végzettség, kevesebb ész;
Több tudás, kevesebb bölcsesség;
Több szakértő, több probléma;

Több gyógyszer, kevesebb egészség.

A Holdra mentünk, és visszajöttünk,
De az új szomszédhoz át nehezen jutunk.
Több számítógép több adattal,
Több másolatot készít mint valaha,
És mi egyre kevesebbet érintkezünk.

Sok mennyiség és kevés minőség,
Gyors étel és lassú emésztés,
Nagy emberek és kicsiny jellemek,
Magas profit és sekély kapcsolatok.

Olyan kor,
Mikor sok van az ablakban,
De semmi a szobában.

(XIV. Dalai Láma)

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Köszönet

 

Köszönet azoknak a férfiaknak, akik bántottak. Megtanították nekem, mi az a szerelem. Köszönet azoknak a “barátoknak”, akik cserben hagytak. Megtanították, mi az a barátság. Köszönet azoknak az embereknek, akik átvertek. Megtanították, mi az a bizalom. Köszönet azoknak, akik rabolták az időmet. Megtanították nekem, milyen értékes. Köszönet minden egyes embernek, akik valaha fájdalmat okoztak nekem. Megtanítottak értékelni az életet. Megtanítottátok nekem, hogy milyen értékes egyetlen perc boldogság is!

Kategória: Szeretet gondolatok | 1 hozzászólás

Ébredj!

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

 (Müller Péter)
Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Filmajánló

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…
Azt is tudom, hogy minden eddigi életemet azzal töltöttem, hogy téged kerestelek. Nem olyat, mint te vagy, hanem téged, mert lelkeinknek találkoznia kellett.
“Mindig nagyon nehéz, de ugyanakkor igen csak hálás feladat írni olyan filmről, ami alapművé tudott válni egyes emberek körében. Mert azzá vált, bár kezdetben vegyes fogadtatásban részesült a tengerentúlon, az idő mégis az alkotókat igazolja….Nálam még egyszer sem fordult elő ezelőtt, hogy a könyv kevésbé tetszik mint a belőle készült film, de ez csak az én meglátásom.” (sorozatportál)

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Gazdagodj és élj boldogan…

Ha lelked teszed egy ügyre fel, mit igazán szeretsz, s ha kell, hát ingyen végzed el, – így gazdaggá lehetsz! Mert belső lényed gazdagsága vonzza majd a pénzt, de nem a pénzed dönti el, valóban mennyit érsz! Kuszának látszó gondolat, de hidd el, hogy igaz. Ha jó érzésed dominál, az nem sovány vigasz. Hajtóerő, mely mágnesed így erősíti fel, s amit te vársz az élettől, neked azt küldi el. Munkád legyen hát kedvtelés, szeresd, amit csinálsz, s nem dolgozol, mert élvezed, és könnyű szívvel állsz bárki elé és vállalod, mert tudod, hogy segít, és megbecsülnek ezután az embertársaid. Ha jól csinálod, meglehet mindaz, amit remélsz: szívet emelő gazdagság, nagy vagyon és a pénz. Valóra válnak álmaid, társad is megleled. Büszkén tekint rád, és imád leendő gyermeked. S attól ne félj, hogy másokét veszed magadnak el, mert megkaphatja mindenki, aki csak hinni mer. Bő kézzel oszd, amid csak van, s fogadd, mi jár neked! Szeress, remélj és gazdagíts, éld így már életed!

Aranyosi Ervin

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Őszi mese

 

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
– Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.
– Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
– Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
– Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
– Menjünk utánuk – könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
– Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.
Zelk Zoltán

 

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Csillagom

Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a “végtelen”,
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.

Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.

Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szivedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: ” Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!”

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Itt van újra

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Tündér-manó mini világ

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás

Nyárutón

Talán egy kicsit magamról beszélek, mikor szívem e fényért lelkesül, végső sugara ez a nyár hevének, mielőtt még az alkony rám terül.

Ez őszi nap a szőlő érlelője, s piruló alma issza melegét, e fénytől várok én is új erőre, magamba szívom forró delejét.

Fáradt szívem csókjától újraéled, csontomig ér a gyógyító sugár, talán bölcsebb ez őszbenyúló élet, s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.

Vénasszonyok nyarának is becézik ez őszi fényt, mely édes, mint a méz, mintha tündérek ujjai sodornák aranyszálait, ettől oly mesés.

Kiket zord évek vad vihardúlása oly sokszor vert, legyen miénk a fény, hadd üljön meg, mint szemetek glóriája öreg anyók fáradt ezüst fején.

„Arany palást borítsa gyenge vállunk,

mely görnyedez, mint gyümölcstől a fák.

Legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk.

Ez jár nekünk, ugye, kis őszanyák.”

Kategória: Szeretet gondolatok | Hozzászólás